Néhány napja elmentünk megnézni a Lord of the Dance-et a liverpooli Empire színházban. A színház maga elég kicsi, de ízlésesen kidekorált, sok vörös bársony függönnyel, amelyek a színpad mellett és afölött lógnak, arany színű festésekkel a falakon és a plafonon. A színpad azonban szerintem kicsi, és a karzat túl meredeken emelkedik – ez mondjuk jó azoknak, akik egymás mögött ülnek, és még a magasabb emberek közül is kilátnak, de én elég magas vagyok, így ezzel nincs gondom, és sajnos az egész előadás alatt inkább lenéztem a táncosokra, és ez nem volt az igazi. De egy gyerekkori álmom vált ezzel valóra, úgyhogy nem panaszkodom.

Ami az érdekes ebben az estében, az az volt, ahogy a közönség reagált a színpadi történésekre. Egy idő után, komolyan mondom, úgy éreztem magam, mint amikor pár évvel ezelőtt Magyarországon a Hófehérke és a hét törpe eladásán voltunk. Az emberek itt sokkal több bátorságot (és késztetést) éreznek magukban ahhoz, hogy kifejezzék az érzéseiket a látottakkal kapcsolatban. Mondok két példát. Amikor megjelent a színpadon egy csábító ruhába öltözött táncos lány, és a zene is kihívóbbá vált, egy-két férfi elismerően és mindenki számára jól hallhatóan felfüttyentett. Másodszorra pedig amikor a rossz fiú szerepét eltáncoló férfi egy „rossz cselekedete” után odaállt a színpad elejére, és ünnepeltetni kezdte magát, sokan, méghozzá meglepően sokan fújogni kezdtek; pontosan úgy, ahogy a kisiskolások szoktak, amikor valaki bábozik nekik, és az egyik báb rosszban sántikál a szemük előtt.

Akkor viszont, amikor arra került a sor, hogy a végén megtapsoljuk a táncosokat, az angolok meglepően visszafogottnak bizonyultak. Visszaköveteltük őket, tapssal és lábdobogással, de azután mindenki nagyon hamar tudomásul vette, hogy vége volt, és a kötelező tapson kívül egyebet nem igen csináltak. Amint újra felkapcsolódtak a lámpák, mindenki felállt, és kisietett a színházból.

Ami az öltözéket illeti, mindenki azt viselte, amihez kedve volt. Manapság nem annyira kötöttek az öltözködési szabályok, és ahogy észrevettem, a vendégek olyan ruhát vesznek fel, amelyben csinosnak és/vagy kényelmesen érzik magukat. Láttam kis fekete mini ruhába öltözött harmincas nőt és farmert és pulóvert, inget viselő középkorú férfit is. Nekem személy szerint jobban tetszik, amikor mindenki kicsit túlöltözik egy ilyen alkalomra, de nem zavar, hogy mások nem így gondolják a dolgot.

Te mit veszel fel, amikor színházba mész? Tudasd velem és a többiekkel az írás alatti kis komment dobozkában. Üdv, alexbanks.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.